4.fejezet

Hatice szemszöge:
-Te szégyentelen, nézd meg, most mit tettél! A pasha elment! Azonnal szedj fel mindent, és takaríts össze!-förmedtem rá haszontalan szolgámra, ki ez alkalommal még szerencsétlenebb volt a szokásosnál.
-Úrnőm, ne haragudj, azonnal hozok másikat!
-Nem kell, mától nem vagy a szolgám! Takarodj!-rángattam ki lakrészemből Veronát. Leültem párnáimra, majd gondolkozni kezdtem. Miért vagyok ilyen szerencsétlen?! Ekkor kopogott valaki, majd egy aga nyitott be ajtómon.
-Te meg mit akarsz?!
-Úrnőm, a Valide kér hozzád bebocsájtást.
-Jöjjön.-mondtam, hátha anyám jelenléte felvidít kicsit.
-Haticém. életem!-ölelt át anyám, majd puszit hintett homlokomra.
-Jóanyám. Mi járatban erre?-érdeklődtem.
-Csak jöttem bejelenteni, hogy nővéred Sah megérkezett.
-Ez nagyszerű anyám! Hol találom őt?-rohantam az ajtóhoz, de anyám megállított egem.
-Még csak most érkeztek, a kertben hozzák be csomagjaikat.
-És miért nem mehetek?
-Beszélni szeretnék veled.
-Miről?-ültem le újból a párnákra, anyám pedig komolyan nézett rám.
-Gondolom bátyád már említette, hogy új férjet szeretne tudni melletted...
-Igen anyám.-sütöttem le szemeim az előbbi rossz élmény okából a pashával...
-Lányom, figyelsz?-nézett szemembe anyám.
-Természetesen, csupán elkalandoztak gondolataim.
-Na, és kit szeretnél magad mellett tudni, döntöttél már?-kérdezte anyám jókedvűen.
-Még nem igazán...-hazudtam, mikor már eldöntöttem magamban rég, hogy Ibrahimot választom.
-Akkor hát siess ezzel, mert nem érünk rá, mihamarabb találnunk kell neked valakit.
-Értem anyám, majd sietek vele, de egyszerűn még senkit nem találtam, ki alkalmas lenne...
-Úgy, hát akkor segítek! Mit gondolsz Leider Effendiről? Igazán jóvágású ember, és emellett igen kedves is.-kacsintott rám anyám.
-Hát, nem is tudom, nem igazán ismerem őt.
-Akkor holnap első dolgom lesz, hogy áthívom ide a palotába.
-Nem szükséges anyám! Nem igazán vonzódom hozzá, nem tudnám elképzelni magam mellette.
-Akkor hát tovább keresek! Addig nem nyugszom, míg nem találom meg a megfelelő személyt!-hiába keresed anyám, Ibrahimon kívül mást nem fogadok el férjemül. Csak azért nem mondom ezt neked, mert szerintem ezt a pasha nem akarja. Így nem is erőltetném ezt nála...-Köszönöm jóanyám! Hálás vagyok ezért.-mondtam szomorúan.
-Ne is búslakodj, pár nap és újból nős asszony leszel, drágám! Most megyek,  Sah biztosan keres már.
-Anyám, szeretnék valamit.- fogtam meg karját.
-Mi lenne az, mondd hát!-érdeklődött felém.
-Verona, szolgálónőm nem teljesítette megfelelően feladatait, így eltávolítottam magam mellől. Szeretnék egy új szolgálót magam mellé, esetleg kit ajánlanál?-anyám ezen sokat gondolozott, míg végül is megszólalt:
-Nigar asszonyra gondoltam, kedves, tisztelettudó és remekül végzi feladatkörét, éppen hozzád való.-Nigar, Nigar.. Ki is ő? Áh, megvan. Intelligens nő, örülnék szolgálatának.
-Köszönöm anyám, remek lenne! Tájékoztatnád új feladatáról? Én most megnézném nővéremet.
-Természetesen leányom, első dolgom lesz!-majd kiment ajtómon, én pedig lesiettem Sahhoz.
-Nővérem! Rohantam felé, mikor megláttam őt felfelé jövet a lépcsőn.
-Haticém!-öleltük meg egymást, közben pedig könnyeink csorogtak.
-Mily rég láttalak már, én drága húgom!-szolitott magához, majd megcsókolta homlokom. Gyönyörű pillanat volt, de egy másodperc alatt vége is lett, mert nővéremet Jafer pasha követte.
-Szultánám, olyan rég láttalak már, hogy vagy? Jó egészségnek örvendesz?-érdeklődött felőlem.
-Igen, köszönöm. Valóban rég láttalak titeket.
-Képzeld, mi történt!-mondta hirtelenjében Sah:-Terhes vagyok!-ledöbbentem.
-De hát ez fantasztikus, örülök neki! Anyámmal találkoztál már?
-Még nem volt szerencsém hozzá, egyedül téged láttalak. Bátyámat merre lelem?
-Szobájában dolgozik, ha jól tudom.
-Köszönöm Hatice, ha nem bánod most őt is köszönteném!-mondta, majd elsietett. Jafer pasha ekkor közel lépett hozzám, majd így szólt:
-Gyönyörű vagy szultánám.
-Megtisztelsz pashám, de most mennem kell, keresd fel anyámat és helyeztesd el holmijaitokat.-próbáltam megszabadulni tőle, de nem volt könnyű.
-Rendben, de még egy kicsit maradnék, ha nem bánod.-de!
-Nem, egyáltalán nem, de anyám már vár, szerintem menj.
.Igaz, szultánám...-majd meghajolt és távozott mellőlem.
~
A következő pillanatban Mahidevran jött szembe velem.
-Asszonyom, hogy vagy?- kérdezte fülig érő szájjal. Nem igazán kedvelem ezt a nőt, kis álszent.
-Jól, köszönöm, de most anyámhoz tartok, mennem kell...
-Én is a Validéhez indultam, veled tarok.
Igen?-marha jó.-Rendben, akkor menjünk is, sietős lenne.
-Igen is úrnőm...

Nigar szemszöge:
Éppen, hogy csak visszavittem Alexandrát a hárembe, újabb feladattal bíztak meg.
-Nigar asszony, Sah érkezett, kérlek vidd fel holmijait lakrészébe, míg itt tartózkodik.-mondta Dase asszony, majd elment.
-Igen is Dase asszony!-már siettem is eléjük, de a nő megállított kicsit.
-Nigar, a Valide hívat...-elcsodálkoztam. A Valide? Engem? Mi oka lehet rá?
-Mégis miért, Dase asszony? Tán rosszat csináltam? Csak nem Sümbül aga panaszolt be nála? Mert isten bizony, nem csináltam semmi rosszat!-habozam, de Dase lecsillapított.
-Nyugodj meg Nigar asszony, kétlem, hogy rossz dolog miatt keresett volna. De mejt, és megtudod.
Elindultam, de közben gyomrom remegett. Nem tudtam elképzelni, mi oka lehet rá, hogy személyesen magához hívasson. Mikor ajtaja elé értem, nagyot nyeltem, majd kopogtam. A Valide rögtön be is hívatott magához.
-Valide, hívattál engem...
-Jöjj, Nigar asszony, jöjj csak.
Odamentem a Valide elé, majd meghajoltam, s megcsókoltam kaftánját.
-Valide, rosszat csináltam volna? Mert ha Sümbül aga panaszolt be nála, hidd el, hogy én nem csináltam semmit!
-Nyugodj meg, Nigar!-csillapított le ő is.-Egészen más okból hívattalak magamhoz.
Ekkor megnyugodtam.
-Mégis miféle okból, asszonyom?
-Ismered Hatice lányomat, igaz?-hogyne ismerném. Sok rosszat hallottam már róla, de saját tapasztalatom még nincs felé.
-Természetesen, asszonyom.
-Mától őt szolgálod.-hogy mi?
-De mi lesz a háremi feladataimmal?
-Azok megmaradnak, természetesen. Viszont mostantól elsődleges feladatod lányom kívánságainak teljesítése, nem a háremi munkálatok. Arra ott van Sümbül és Dase. Te viszt intelligens, tisztelettudó, rendes nő vagy, így lányom mellett a helyeed. És kérlek, tudd meg tőle, hogy mégis kit szeretne maga mellé, mint férj, mert már ideje lányomnak, hogy végre boldog legyen.
-Igazad van Validém, köszönöm bizalmad!
Meg kell mondjam, egészen örülök új feladatomnak. Hatice szultána nem lehet olyan rossz, mint aminek mondják őt.
~
Mikor kipakoltam szobám bekopogtam Haticéhez, hogy odavigyem holmijaim. Ő azonnal bebocsájtott magához.
-Szultánám... Megérkeztem, s holmijaimat is hozam magammal, hogy minden pillanatban veled lehessek.-erre Hatice komoly képet vágott.
-Nigar... Dobd csak le oda, majd hozd is ebédemet, megéheztem.
-Igen is úrnőm, mit óhajtasz?
-Rád bízom. De ha nem ínyemre való, nem állok jót magamért.
-Ahogy óhajtod úrnőm...-ez nem volt túl kedves... Mindegy is, bementem a konyhába, ahol senkit nem találtam, egyedül Sümbült, aki az édességeket kóstolgatta, valószínűleg titokban. Halkan odalopóztam, majd hirtelen rátettem kezem vállára. Ő rögtön felugrott.
-Sümbül agám, te meg mit csinálsz itt?-vontam fel szemöltököm.
-Nigar asszony.. Mi dolgod itt neked? Nem a háremben kéne lenned?-itt az alkalom, hogy az orra alá dörgöljem előléptetésemet.
-Fontosabb dolgaim is vannak már annál.. Hatice szultána szolgája lettem, épp ebédet vinnék neki, de Sheker aga sehol!
-Épp az imént ment ki. De várj.. Mit is mondtál? Mi az, hogy előléptettek? Hisz én mindent megcsinálok, de nem léptetnek engem előre.
-Ne aggódj, Sümbül agám, téged is elő fognak, egyet se félj.-nyigtattam meg, bár nem ért sokat.
-Hagyj, asszony! Ne is szólj többet! Nem vagyok rád kíváncsi!-ezen nagyon meglepődtem. Sümbül ilyet még sosem mondott nekem, nagyin rosszul esett.
-Sümbül agám, kérlek ne rám haragudj ezért, én nem tettem semmit!
-Nem haragszom rád Nigar asszony, csupán rosszul esik, hogy minednt elvégzek, és nem kapok cserébe semmit! Ez nem hagy nyugodni!-megsajnáltam az agát, de nem tehetek érte semmit. Ekkor eszembe jutott...
-Szent ég! Hatice! Már mióta itt időzöm, de ennivaló sehol!-ekkor Sheker aga lépett be az ajtón.
Hála az égnek Sheker aga, fürjed van-e még?
-Hogyne lenne, Nigar asszony, de csupán tíz darab, a Validének tettem félre.
-Úgy, hát csinálhatsz is másik adahot, mert azokat én viszem el, a szulátn húga éhas, s az kedvenc eledele.
-Na de Nigar asszony, mégis hogy készítsek ennyi idő alatt másikat? Mindjárt ebéd, és még hozzá sem fogtam!
-Akkor azt ajánlom, siess!-majd elkaptam a fürjöket, egy tálcára tettem, és kimentem. Útközben Ibrahim pashával futottam össze. Egészen lefagytam jelenlététől...
-Pashám...-köszöntöttem őt olyan alázatosan, ahogyan csak tudtam.
-Nigar asszony, hová készülsz ennyi fürjjel? Tán nem magadnak viszed?-erre elkuncogtam magam, majd a pasha is nevetni kezdett.
-Ugyan, pashám, hogy is képzeled? Haticének viszem ezeket.-erre a pasha ilyedt ábrázatot vágott.
-Haticének? Mégis mi okból? Miért nem Verona viszi neki ezeket?
-Én vagy Hatice szultána új szolgálója.

Ibrahim szemszöge:
Nagyon megijedtem, mikor Nigar ezt kimondta. Meg kell hogy mondjam, féltem őt Haticétől. Nem tudom miért, hisz csak egy egyszerű szolga, mégis összerándult a gyomrom, mikor meghallottam e szavakat tőle.
-Nigar asszony.. Ezt nem lett volna szabad elvállalnod, ugye tudod?-szegény asszony, nem tudja, mi vár rá.
-Ne aggódj pashám, Hatice szultána nem lehet olyan rossz. Egyébként pedig köteles volam függően történik ez. De most mennem kell, a szultána már vár.-ekkor még én is meglepődtem magamon, mikor ezt mondtam:
-Úgy, hát akkor veled tartok.
-Re..re..rendben, pasha.-szólt Nigar, de tekintetén láttam a rémületet.
-Akkor indulunk?-kérdeztem, majd elindultunk.

Nigar szemszöge:
Nagyon meglepődtem a pasha mondatán. Miért tart velem az úrnőhöz? Mindegy, én minden esetre nagyon hálás vagyok neki, mert őszintén kissé féltem az úrnőtől. mit szól majd késésem miatt. Mikor ajtaja elé értünk, Ibrahim kopogás nélkül befáradt a lakosztályba. Hatice majd kibújt a bőréből, úgy örült a pashának.
-Ibrahim! Te, hogy hogy itt?
-Nigart kísértem el ételeddel, gondoltam bnézek hozzád kicsit.-remélem nem tetszik neki az úrnő, mert azt nem bírnám ki.
-Vagy úgy, Nigart kísérted... Mi közöd neked hozzá, hogy mit csinál?
Na erre nem számítottam. Már megszoktam, hogy Hatice mindenkivel nenéző, de velem még soha nem volt az. Talán féltékeny Nigarra? Mondjuk van is oka rá... Ő sokkal intelligensebb és szebb nála. Miket beszélek?! Ő egy szolga!
-Úrnőm? Mire véljem ezt? Mivel érdemeltem ki ezt a modort? Ha óhajtod már is elmegyek...
-Ne, kérlek ne Ibrahim! Ne haragudj, cspán rossz kedvem van, mert Nigart már vagy egy órája kértem, hogy hozza ételem, de még csak most érkezett meg.
-Bocsáss meg úrnőm, de Sheker aga nem volt a konyhában, így csak most tudtam ideérni.
-És mit hoztál? Ha eddig tartott, ajánlom, hogy jó legyen.
-Egy ár fürjet, úrnőm. Remélem szereted.-szerencséje Nigarnak, hogy erre Hatice már mosolyogva nézett fel rá.
-Fürj! Nigar asszony, Allah aldjon meg érte, tedd le hamar!-örvendezett, majd nevetni kezdett.
-Pashám. Te is kérsz? Nigar eleget hozott, nem tudnám egyedül mind megenni.-ezen már el kellett, hogy gondolkozzak, mert imádom a fürjet.
-Hát, végül is maradhatok még kicsit.-végül beleegyeztem, nem tudtam ellenállni a madárnak.
Leültem Hatice mellé, majd falatozni kezdtünk. Nigar, nagy meglepetésemre örömmel teljesítette az úrnő parancsait, miket mondott. Strapabíró egy nő, ezt mindíg tiszteltem benne. Mikor már vagy öt húst leszaggattam a csontokról, felálltam és megtöröltem a szám.
-Köszönöm úrnőm, de most már ideje indulnom, a szultán elé is kell, hogy járuljak még.-hazudtam neki, pedig már semmi dolgom nem volt.
-Pashám, kérlek maradj még!-fogta meg a kezem. Ekkor önkénytelenül is Nigar szemébe néztem, aki lesütötte a szemét a jelenet láttán. Én ezen nagyon meglepődtem, hisz nem értettem reakcióját vele együtt enyémet sem. Miért néztem rá, mikor megfogta az úrnő a kezem? És ő miért viselkedett így? Mintha bűntudatom lett volna, hogy megfogta a kezem, Nigarra meg mintha féltékenység tört volna... Mi történik velünk? Ekkor elengedtem Hatice kezért, és Nigarhoz léptem.
-Pashám... Óhajtasz valamit tőlem?.kérdezte, mert látszólag meglepődött, hogy odamentem hozzá. Ekkor egy kép villant az agyamba. Megfogtam a kezét, közel mentem hozzá, majd megcsókoltam őt. Persze mindez csak gondolat volt, egy elvarázsolt, őrült gondolat. Nigar viszont már meredten nézett szemembe, hogy mit is akarhatok tőle.
-Hmm..Csak azt szerettem volna, hogy majd szólj később Sheker agának, hogy készítsen nekem fürjet, és kérlek hozz fel nekem belőle egy keveset.
-Igen is pashám...-rögtönöztem, de így végiggondolva elég buta kis ötlet volt, hisz úgy tele ettem itt magam, hogy kétlem, ma még ennék valamit.
-Rendben pasha, első dolgom lesz feléd.-mosolygott rám tiszta szívből. Allahra, akár egy angyal. Miket nem mondok? Szóval ekkor Hatice kezdett féltékenykedni, és odahúzott magához.
-Akkor, maradsz?
-Nem bánom, kicsit még maradhatok.-mosolyogtam rá műn, majd kitéptem magam karjai közül, s levetettem magam párnáira.
~
Még egy órát talán elidőztünk, mire így szóltam:
-Most már valóban  mennék szultána, az uralkodó már várhat.- mondtam, de ő megfogta ismét a kezem.
-Ne menj még! Úgy unatkozom egyedül. Csak még egy sherbetet igyál meg velem.-mondta.
-Rendben, ennyi még belefér.
-Nigar! Hozz két sherbetet, de gyorsan, szedd a lábad!-nem hiszem el. Már kezdtem megbarátkozni a gondolattal, hogy Hatice nem is olyan rossz ember, de úgy látszik tévedtem, mert csak velem nem az.
-Igen is úrnőm.
Kicsit még beszélgettünk, majd megjött Nigar asszony a sherbetekkel.
Parancsolj szultá...-kezdett bele Nigar, de az úrnő kinyústott lábában elesett szegény, s a sherbet rám, és az úrnőre öllött. Meg kell hegyni, felettéb szórakoztató volt Hatice árbázata, mikor le lett öntve az itallal. Én elnevettem magam, és vártam, hogy ő is rákezd, de csak felállt, odatrappolt Nigarhoz, megragadta a karját, és így szólt:
-Te szerencsétlen, mégis mit műveltél?! A pasha csupa sherbet lett!-erre már felálltam, mert nem néztem jó szemmel, hogy Nigar karját megszorította csak úgy. És ez nem volt elég, de egy kósza pillanatban felemelte kezét, és akkorát legyintett felé, hogy a nő a földre zugant, és zokogni kezdett. Nekem több sem kellett, odamentem ahhoz a némberhez, és ellöktem Nigar felől, majd leguggoltam mellé, végigsimítottam arcát, s így szóltam:
-Jól vagy?-ő erre remegő hangon válaszolt:
-I-igen pashám. Majd a szemembe nézett mélyen. Ekkor megmozdult bennem valami. Már épp hajoltam felé, hogy csókot hintsek szájára, de Hatice rikácsoló hangja megakadályozott ebben:
-Hogy merészelsz engem meglökni, pasha?!-erre én indulatosan felé indultam, s elkaptam a karját.
-És te hogy merészeled megütni őt, mikor a te hibádból történt az egész?! A lábadban esett el! De, ha nem is miattad történt volna, egy kis italért a ruhán nem kell mindjárt arcon vágni! Akkorát ütöttél rá, hogy az udvaron is hallották talán!-azt hittem, megérti bűnét, de még neki állt feljebb:
-Még őt véded? Ezt a szolgát? Én szultána vagyok! Azt csinálok, amit akarok! Ez egy kis senki!-förmedt rá, majd felé sietett, hogy megint bántsa őt, de én megrángattam a kezét.
-Ne merészeld! Ha megint megütöd, esküszöm felképellek én is!-szóltam, erre ő akkorát nézett, hogy majd kiesett a szeme.
-Hogy merészeled? Fejedet vétethetném e mondatért!-szólt nekem, de én nem tágítottam, s így súgtam a fülébe:
-Lehet, hogy szultána vagy, de ez a szolga milliószor kedvesebb és jobb lelkűbb nálad...-mondtam, majd odamentem Nigar elé, aki még akkor is a földön kuporgott, mint aki sokkot kapott az előbbiektől.
-Gyere, kedves.-mondtam neki, de nem állt fel, csak az arcát fogta. Elvettem onnan kezét. Olyan piros volt, hogy legszívesebben megöltem volna e folt okozóját.
-Nézd, mi tettél, igazi szörnyeteg vagy!-mondtam, majd felkaptam Nigart a karomba, mert nem volt hajlandó felállni, majd kivittem a lakrészből. Elvittem egészen a saját lakrészéig, ott megálltam, majd végigsimítottam arcát, de ő ekkor nem volt magánál. Nagyon megijedhetett szegény. Ekkor Sümbül aga surrant el előttünk, és kigülledt szemekkel nézte, hogy vajon kit simogatok. Mikor meglátta, hogy Nigar az, teljesen elámult. Szinte földbe gyökerezett lábbal állt meg előttünk.
-Mit állsz itt Sümbül aga, nincs dolgod?-mondtam neki halkan, mert nem akartam felriasztani Nigart.
-Pashám...Mit csinálsz Nigar aszonyal?
-Ne foglalkozz te azzal! Eredj!-tátogtam neki halkan. Benyitottam Nigar szobájába, majd letettem gyöngéd testét az ágyára. Eszembe ötlött valami, amin sokat gondolkoztam. Úgy megcsókoltam volna kicsi száját, de nem akartam, hogy felébredjen, az nem lett volna jó. Végül aztán lassan fölé hajoltam, behunytam a szemem, és lassan, gyöngéden csókot leheltem ajkára. Persze ő mindebből nem észlelt semmit, hisz nem éreztem ,hogy viszonozta volna csókomat. De miért is csináltam ezt? Nem tudom. Mikor feleszméltem, mit is tettem, gyorsan kifutottam lakrészéből, remélve, hogy nem észlelt belőle semmit. Mi ütött beléd Ibrahim?