2.fejezet 

Ibrahim szemszöge:

Mikor a folyosó végéhez értem, s Nigar asszonyt már javában elhagytam, megálltam kicsit, hisz előtte nem leplezhettem le félelmem. Vajon mit akarhat tőlem az uralkodó. Tán nem rájött, hogy az éjjel Matrakossal szórakozni voltunk, miközben a haditervet kellett volna kidolgoznom? Az nem lenne jó. Odasiettem ajtaja elé, s bebocsájtást kértem hozzá.
-Nagyuram.. -köszöntöttem kicsit megrémülve, mert nem kifejezetten volt rózsás hangulatban.
-Barátom! Gyere csak.- erre a "barátom"-ra már teljesen megnyugodtam. Ha tényleg mérges lenne, nem hívna így most..
-Miért hívattál engem?-kérdeztem
-Szeretnék veled valamit megbeszélni..
-Mi lenne az?
-Húgomról, Haticéről lenne szó..-jaj ne! Ki nem állhatom azt a nőt. Igazi hárpia! Ráadásul odáig van értem..- Mint tudod, nem olyan rég özvegyült meg.. Szeretnék neki új férjet találni.
-És ennek érdekében én mit tehetek?-kérdeztem meglepetten. Senkinek nem kívánom asszonyául. Szegény megboldogult Ali pasha is miatta halhatott meg.. Allah áldja meg őt.
Kis szünet után a szultán mellém lépett.. Te fogod őt megkérdezni, kit tudna elképzelni maga mellé.-na ne! Én? Hogy őt? Soha! És ha engem mond? Én aztán el nem veszem asszonyomul!
-Na, de nagyuram..Miért pont én, alig ismerem húgodat..
-Épp azért kell neked beszélned vele. Én nem mehetek oda hozzá ilyen kéréssel. Szultán vagyok, nem lehet, hogy egy ilyen apróság miatt személyesen menjek elébe.
-Értem uram.-fogadtam el feladatom nagy nehezen..
-Akkor menj hát, szeretnék mihamarabb valakit húgom mellett tudni.-már előre sajnálom az illetőt..Meghajoltam a szultán előtt, majd távoztam lakosztályából. Semmi kedvem ahhoz a nőhöz menni!
~
Mikor ajtaja elé érkeztem, nagyot nyeltem, majd mondtam az agáknak, hogy bebocsájtást kérek felé.
Ő azonnal beengedett. Mikor beléptem az ajtón, épp szolgájával ordítozott, mint mindig. Szegény Verona, nagyon sajnálom..
-Úrnőm..-mikor észrevette, hogy már be is jöttem lakosztályába, ott hagyta a szolgálót, s elém sietett. Még meg sem tudtam hajonli,már is mondani kezdte:
-Ibrahim pasha, minő meglepetés, gyere kerülj beljebb!-kapta el katom, majd párnáira ültetett.
-Nem időznék sokáig, a szultán parancsára jöttem.- mondtam neki, nehogy félreértsen valamit itt a végén.
-Miért küldött téged?-kérdezte kíváncsian, közben pedig egyfolytában szememet s ajkamat bámulta. Vláá!! Inkább bekaptam egy süteményt, s válaszoltam:
-Azt szeretné, hogy most Ali pasha halála után keresd meg kivel tudnád elképzelni közösen életed, s ha megtaláltad, mihamarabb jelezd neki..-puhatolóztam rá, mire ő ujját szám elé tette, s azonnal szavamba vágott:
-Keresni? Ugyan, arra semmi szükség..(ekkor ujját lassan lefelé kezdte húzni, egyenesen mellkasom irányába..) Már megtaláltam a megfelelő személyt..- jaj ne! Sejtettem, hogy ez lesz ebből, hogy majd engem mond válaszul..Mivel nem akartam mondani a szultánnak, hogy engem választana, úgy tettem, mintha nem értettem volna célzását. Felálltam, s így szóltam:
-Remek! Akkor majd méskor megbeszéljük, kire célzol .Engedelmeddel, most távoznék, sok a dolgom.-mentem rögtön a kijárat felé, de sajnos utánam jött.
-Ibrahim, én rá..
-További szép napot!-vágtam szavába, mielőtt kimondta volna konkrétan, hogy rám gondolt, majd meghajoltam és elviharzottam. Fúú. Egyenlőre megúsztam.
Ezután Szulejmán lakosztálya felé vettem az irányt, hogy közöljem vele, húga még nem találta ki, kit szeretne maga mellé, mint férj.
-Igazán? És hogy reagált kérdésedre? Mondtam ugye, hogy én kérdeztem?
-Természetesen nagyuram, azt mondta, ha megtalálta a megfelelő személyt, azonnal szól neked.
-Vagy úgy. Remek! Köszönöm segítséged Ibrahim pasha!-markolt bele vállamba, majd szolgája felé fordult.-Fehler aga, hozz nekünk egy pohár serbetet!-parancsolt rá, de én elleneztem ezt:
-Nagyuram, én nem időznék tovább, rengeteg még a dolgom..-ami igaz is volt, de nem ezért utasítottam vissza az italt. Mi tagadás, nagyon megittam volna egy pohárral, de bűntudatom volt, hogy hazudtam az uralkodónak Haticével kapcsolatban..
-Rendben barátom, ha így látod jónak, menj hát.-mondta nekem megértően, majd rám mosolygott.
Kifáradtam lakosztályából, majd az enyémbe indultam. Utam közben elgondolkoztam.. Mi lesz, ha Hatice nem hagyja annyiban, s valósan én leszek majd jövendőbelije? Azt aztán nem hagyom annyiban! Annyira belemerültem gondolataimba, hogy észre sem vettem, mikor Nigar asszony elment mellettem a folyosón, csak mikor már meghajolt előttem..
-Mi az Nigar asszony?-kérdeztem tőle indulatosan, mert már mentem volna szobámba kicsit lepihenni.
-Ne haragudj, hogy zavarlak pashám, de Sümbül aga keres.. Állítólag az uralkodó holnap szórakozni kíván, s ki kéne választanod a lányok közül, ki vegyen benne részt.-mondta félénken, mert bizonyára megijesztettem erélyes hangommal
-Értem, mindjárt megyek. Köszönöm.-majd végre bementem kicsit szobámba.
~
Kis idő múlva viszont már mennem is kellett kiválasztani a lányokat a mai szórakoztatásra, amit Nigar asszony mondott. Mikor beléptem a hárembe Sümbül aga fogadott, s megmutatta, hova menjek. Bementünk egy kisebb helyiségbe, ott pedig egy ablakon át lehetett látni a lányokat.
-Pashám, ők lennének. Közülük kéne kiválasztanod néhányat.
Meg kell hagyni, sok szép lány volt, de szinte mind ugyan olyan. Csak álltak, és beszélgettek egymással, nem tudtam, kinek milyen a mozgása, s kinézetükben sem annyira voltak változatosak. Elég sokáig nézegettem őket, mire ki tudtam választani egy-kettőt.
-Jó, akkor azt a két szőkét, azt az alacsony vékonykát, meg azt a hármat, akik dalolásznak ott hátul.-nyögtem ki végre
-Pashám..A gond csak az, hogy 8 leányzóra van szükség, de idáig ez csak hat.
-Rendben, akkor még legyen az, aki a sarokban ül. Jó alakja van, nem kizárt, hogy jó mozgású is.-már csak egy lány kellett,de elképzelésem sem volt kit válasszak.
-Eresszetek el, hagyjatok!-csendült fel egy hang a következő pillanatban az ajtó felől. Két őr ráncigált egy barna hajú, barna szemű leányt. Igen szép teremtés volt, egyszerűen gyönyörű.
-Ő ki, Sümbül aga?-érdeklődtem tőle, mire nagyot sóhajtott:
-Hjjaj, Pashám.. Ezzel a lánnyal reggel óta csak a baj van. Mindent rosszul csinál, mellette pedig tisztelenlen is. Alexandrának hívják, ha jól tudom.
-Á! Alexandra. Remek, ő a hetedik.- vágtam rá, mire ő nagyot nézett rám:
-Na de uram, csak őt ne, hisz az előbb mondtam, hogy milyen engedetlen egy leányzó, nem ké..
-Azt mondtam, hogy ő a hetedik! -hallgattattam el eréjesebben az agát, mire az összerezzent, s nem ellenkezett tovább.
-Igen is pashám. Akkor most engedelmeddel mennék is, szólok Nigar asszonynak, hogy készítse elő őket.
Majd meghajolt, s elsuhant mellettem. Én pedig végre visszamehettem lakosztályomba.
Az az Alexandra igan szép teremtés. Inkább őt tudnám elképzelni asszonyomul, mint sem Haticét! Na meg persze Nigar asszonyt. Kedves, tisztelettudó, s bájos is..
Miket beszélek? Mát valóban rám fér egy kis pihenés..