1. fejezet
Nigar szemszöge
A nap ugyanolyan unalmasan és fáradtan telt, mint mindig. Megcsináltam a feladataim, kicsit lepihentem, majd jöttek az újabb munkák...Épp a folyosón sétálgattam fel alá, mikor Dase asszony jelentette, hogy új lányok érkeztek a palotába. Annyira örültem, hogy el sem tudom mondani. Végre egy nap, amikor csinálhatok valami változatosat.Persze nem először volt már ilyen, de azért mégis más feladatokkal járt, mint bármelyik másik napom.
-Hol vannak?-kérdeztem.
-Még nem érkeztek a hárembe, épp csoportokra osszák őket, mert nem mind jöhet a palotába, s a hárem szolgái közé.
-Értem.-Nem sokára már jöttek is, és meg kell hagyni, egytől egyik nagyon ijedtnek látszottak. Amit megértek. Mikor engem raboltak így el, egy hétig nem beszéltem. Még olykor most is hallom anyám édes szavait, s apám dörmögő, kedves hangját. Kishúgomra is számtalanszor visszajár elmém. Milyen szép, s értelmes leányzó volt, mi lehet vele..
-Nigar asszony!- ébresztett fel mély gondolataimból Dase. Komolyan, már gondolataimba sem merülhetek bele engedély nélkül?! ..
-Parancsolj velem Dase asszony..
-Itt vannak a lányok nem látod? Tedd a dolgod míg jó kedvemben találsz.
-Elnézést kérek Dase asszony, azonnal!. mondtam a nőnek, meg ne haragudjon, hisz ő itt egyetlen támaszom.
-Na akkor lányok sorba állni, fejeket fel, egyenesen!- mondtam szigorúan, hogy tudják hogy mennek itt a dolgok. Körbejártam mindet egyből egyig, mind szépek voltak. De volt köztük egy, aki kitűnt a többi közül. Gyönyörű erősen barna haja volt, szemei is szinte csak úgy ragyogtak.Viszont szörnyen makacs egy lány volt, még véletlenül sem emelte föl e fejét, hogy jobban megnézhessem.
-Hagyj, ne merj hozzám érni!- mondta pökhendin, mire én nagyon meglepődtem.Kötelességem lett volna helyre utasítani, de én megértettem őt, így kénytelen volt Sümbül aga leteremteni a leányt.
-Elhalgass de rögvest! Mit képzelsz te magadról lányom?! Ez is a fürdőbe megy.-vágta hozzám a lányt, aki szinte lángolt a dühtől.
-Nem visztek sehová én nem vagyok tárgy, hagyjatok, eressz!-mondta nekem ismét tépve le a karomat az övéről.
-Hé, gyere velem, nem lesz semmi baj- mondtam, mire lecsillapodott végre kicsit. Komolyan, már engem is felbőszített..Mikor beérem vele a fürdőbe, ott szintén cirkuszt rendezett, mondván őt nem nézi meg a bába asszony, főleg nem törölköző alatt.
-Még mit nem?! Engem az a nő hagyjon békén! Hallottad! Hozzám ne érj!
Erre aztán nálam is elszakadt a cérna.
-Csillapítsd magad te lány! És ha valami nyavajád van? Hogy leszel a háremnek tagja?-Mondtam neki,mire kicsit lehiggadt, és végül beadta a derekát.Mikor minden lányt végig nézett a bába és le is fürödtek, be kellett őket vinnem a hárembe, hogy kiosszam feladatukat. Azzal az engedetlen lánnyal, akit mellesleg Alexandrának neveztek kicsit szigorúbb voltam, mert nem igazán tudta a rendet a palotában.
Kimentem a folyosóra, hogy jelentsem a Validének a lányok érkezését, és hogy Szulejmán szultán meg óhajtja e őket tekinteni. Mikor a folyosó végére értem, megpillantottam valakit.. Ibrahim pasha állt a folyosó végén. Egyszer csak leálltam, s nem tudtam róla levenni a szemem. Bámultam őt, miköben épp az uralkodóval beszélgetett..Milyen jó vágású, művelt ember.. Miket nem gondolok? Eszméltem fel. Dolgom van!
Elérkeztem a nagyasszony terméig, majd bebocsájtásomat kértem. Ő természetesen beengedett.
-Asszonyom..
-Mi az Nigar asszony? Tán valami gond van?
-Nem, úrnőm. Csak jelenteni akartam, hogy új lányok érkeztek a hárembe. Kívánja esetleg a padisah megtekinteni őket?
-Majd megkérdezem, hogy óhajtja e.-ekkor eszembe jutott valami. A szultán legutóbb Ibrahimmal beszélt.. Szívesen szólnék neki, legalább közel lehetek pashámhoz.
-Asszonyom, engedelteddel az előbb láttam őt, esetleg megkérdezhetem én is, ha úgy óhajtod..-remélem megengedi.
-Rendben, úgy is most sok dolgom van, köszönöm Nigar asszony.
Meghajoltam előtte, és szinte futottam a folyosó felé. Viszont mikor odaértem, már csak a szultán volt ott. A fenébe. Mindegy, most már szólnom kel neki, megígértem a nagyasszonynak.
-Nagyuram..hajoltam meg előtte.
-Mondd, Nigar asszony
-Engedelmeddel, új lányok érkeztek háremedbe, Óhajtod őket megnézni?-kérdeztem.
-Talán majd később. Dolgom van Ibrahim pashával. Tényleg, hová tűnt? Kérlek keresd meg és szólj neki, hogy lakosztályomban várom.-végre valami jó faladat.
-Igenis nagyuram.
Meghajoltam előtte, majd elsiettem. Felmentem a 2. emeletre, hogy előkerítsem őt, de nem találtam. Hol lehet? Bekopogtam szinte mindegyik szobába, hogy látták e valahol, de nem kaptam felőle információt. Már visszafelé tartottam a szultánhoz, hogy közöljem vele nem lelem a pashát, de nagy rohanásom közben a folyosó végén épp beleszaladtam valakibe.Olyan váratlanul ért, először azt sem tudtamke lehet az. Mikor felnéztem, láttam hogy Ibrahim az. Teljesen ledermedtem. Ilyen közel még soha sem voltam hozzá, hirtelen azt sem tudtam, mivel bíztak meg.
-Nigar asszony, mire ez a nagy sietség, épp hogy fel nem löktél!
-N..e Ha..haragudj pa-pa-pashám, épp téged kerestelek.-sütöttem le szememet hirtelen, mikor szemembe nézett..
-No, hát akkor mondd.
-Szulejmán szultán óhajt tőled valamit, és üzent velem ,hogy mondjam meg, lakosztályában vár rád.
-Vagy úgy, rendben van, akkor megyek.-sietett volna el, de én utána szaladtam.
-Várj pashám!-te jó ég, magam se tudtam minek csináltam, hisz nem akartam neki semmi mondani.
-Mi az Nigar asszony?- Allah, segíts meg! Mit mégis mit mondjak?
-Ömm..A hárembe új lányok érkeztek, Kréta szigetéről. Gondoltam szólok.-jaja nekem, ezt meg minek mondtam, mit érdekelheti őt?
-Rendben, köszönöm hogy szóltál.- ekkor megérintette vállamat nagy, meleg kezével. Hát nem sok hiányzott, hogy ott helyben összeessek előtte.
-Van még valami?-kérdezte, miközben tenyere még mindíg beborította egész vállam.
-Ni..nincs pa..pashám.
-Akkor indulok, vár a szultán.-majd elengedte vállamat. Meghajoltam előtte, és igyekeztem magamhoz térni. Most tűnt csak fel, hogy miket gondoltam idáig fejemben. Miért is álltam le a folyosón, mikor megláttam? Miért örültem annyira, mikor szólnom kellett neki? És most.. miért bolondított meg ennyire puszta érintése?
Csak nem..? Nem, az nem lehet.. Nem érezehetek iránta semmit. Ő a szultán nagyvezíre én pedig csupán a hárem egyik vezetője..Allah.. Kérlek űzd el szerelmes gondolatokat fejemből.. Mormogtam magamba, majd visszamentem a hárembe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése